Micsoda élmények! Klubnapközi a BiaSuliban

Mi az a Klubnapközi? És miért szeretjük annyira? Íme az okok és a képek!

A Klubnapközi célja, hogy a hagyományos tanórák és a megszokott leckeírás után egy élményteli, kötöttségektől mentes és kreatív közösségi időtöltés szerveződjön a gyerekeknek. Ilyenkor a megszokott padsorok helyett a folyosók és közös termek is átalakulnak egy nagy  alkotóműhellyé!

Miben más a Klubnapközi, mint a megszokott délutánok?

1. Kritikus gondolkodás és kreatív problémamegoldás:

Nem kész megoldásokat adunk a gyerekeknek, hanem felfedezésre, kísérletezésre és saját ötletek megvalósítására ösztönözzük őket.

2. Szociális készségek és együttműködés:

A gyerekek kötetlen, játékos keretek között tanulnak meg csapatban dolgozni, egymásra figyelni és közösen alkotni.

3. Élményszerűség és választási szabadság:

Különböző tevékenységek közül választhatnak, ahol a saját tempójukban és érdeklődésük szerint merülhetnek el az alkotásban.

Legutóbbi alkalommal az ősz varázslatos világába kalandoztunk el egy mesés kerettörténet segítségével. A gyerekek az ősz kincseivel alkothattak, szárnyalhatott a képzeletük, miközben észrevétlenül, élményekkel teli játékokkal fejlődtek.

Íme a csodálatos mesénk, amit Szegedi-Kiss Mihaela tanárnőnek köszönhetünk (a BiaSuli Klubnapköziének vidám, alkotó képgalériáját a Facebook oldalunkon tekinthetik meg):

Az ősz zsebébe rejtett mesék

Az iskola ma délután egészen másképp lélegzett. A folyosókon gesztenyeillatú ősz kószált, a termek ajtaján apró papírlapok kínáltak kalandokat, és a gyerekek úgy válogattak közülük, mintha egy titkos kincseskamra kulcsait keresnék.
Aztán megindult a nagy vándorlás. Apró lábak kopogtak a lépcsőkön, kabátujjak lobogtak, hátizsákok himbálóztak, és mindenki vitte magával a választása izgalmát. Az egyik teremben mese született, a másikban játék, valahol pedig talán egy egészen új világ.
Az őszi fény lassan bekúszott az ablakokon. A gyerekek történetei összegabalyodtak, egyik gondolatból másik nőtt, a szavak néha egymás lábára léptek, de senkit sem zavart, ha egy mese kicsit rendezetlenül érkezett a világra.
És mire a délután puha takaróként ráborult az iskolára, a gyerekek zsebébe láthatatlan kincsek kerültek. Egy nevetés, egy kipróbált játék, egy újonnan megismert arc, egy történet, amelyet még otthon is tovább lehetett mesélni.
Az ősz pedig, mielőtt elindult volna hazafelé, észrevétlenül elrejtett egy maréknyi csillogást az iskola falai között.